Társkeresés, szexpartnerkeresés

Több éve jelen vagyok ezen az oldalon, így az adatlapok, és egyéb írások olvasása és az itt lévők egy részével való kommunikáció alapján tapasztaltam, mennyire sokféle céllal vannak itt az emberek és azt is, hogy egymás elfogadása - hiába a közös és a társadalom többi része által el nem fogadott perverzió - nem igazán megy itt sem az embereknek.

A gyors és alkalmi szexpartnert keresők teljesen felháborodnak azon, hogy vannak az oldalon olyanok, akik egyáltalán nem keresnek vagy olyanok, akik egészen mást keresnek. Többféle módon és többféle ember mondta/írta/tudatta velem már itt, hogy ugyan mit keresek én errefelé, ha hagyományos értelemben vett monogám, szeretetteljes párkapcsolatban szeretném/tudom/szoktam megélni a szexualitásom, azon belül pedig a bdsm-et.

Tudom, hogy az én hozzáállásomat képviselőkből itt kevesebb van, de az értetlen felháborodáson mindig csodálkozom, és azon is, hogy sok egyébként intelligensnek és érzelmileg is rendben lévőnek tűnő ember eleve kizárja azt, hogy szerelemben, párkapcsolatban élje meg ezeket a vágyait. Szerintem ég és föld a különbség egy alkalmi szexkaland vagy egy csak szexualitásra szorítkozó kapcsolat és az egymást szerető pár szexualitása között, ami teljességet, egy valódi kapcsolat alapját adja.

Tudom, hogy minden ember más és én nem a felháborodást választom, hanem a megértést keresem... Meg szeretném érteni azt, hogy itt az emberek többsége miért nem is keresi a teljességet. Aki kényszerhelyzetben van, mert benne van egy olyan kapcsolatban/házasságban, amiben ezeket a vágyait nem tudja megélni, és nem tud vagy nem akar kilépni a kapcsolatból, azokat valamilyen szinten meg tudom érteni, főként ha próbáltak olyan társat keresni, akivel minden egy személyben működik, de nem találtak.

Viszont beszéltem már itt olyan független férfivel is, aki eleve azt mondta, hogy külön keres párkapcsolatot, és külön olyan nőt/nőket, akikkel ezeket a vágyait megélheti. Ő elmagyarázta nekem, hogy ezt a fajta szexualitást nem tartja tisztának/konszolidáltnak és gyerekei anyjával nem tenne meg olyan dolgokat, amit egy bdsm partnerrel igen. Ebben is találok racionalitást, de mégis inkább azt gondolom, hogy aki így gondolkodik, az a saját szexualitását sem fogadja el. Én sem fogadtam el sokáig, hogy ilyen vágyaim vannak; nagyon nehéz volt eljutnom odáig, hogy normálisnak tekintsem magam és a nem megszokott szexualitásom.

Tudom azt is, hogy nem könnyű összeegyeztetni a hétköznapi létet és egy mély bdsm kapcsolatot, főként ha a szerepek nem azonosak vagy nem teljesen azonosak a kettőben. Egy olyan pár, aki hétköznapokban mellérendelten együttműködő, az ágyban pedig pl. a ds-t szereti megélni, folyton váltásokra van kényszerítve. Valóban könnyebb eleve két emberrel e két világot elválasztva működtetni; de én akkor is keresem a majdnem lehetetlent:

Konszolidált, az életben határozott, gondolkodó, önálló nőként, szeretetteljes, egymás tiszteletén alapuló mellérendelt párkapcsolatot, ahol megélhetjük a bdsm csodálatos világát is, amiben odaadó és édes kínokat boldogan viselő rabszolgája lehetek annak, akit szeretek.